Rendhagyó utinapló Romániából

1. fejezet-Indulás- Budapest-Kolozsvár

Az egyszeri királylány túl lakott az Óperenciás tengeren, túl az Üveghegyen, sőt még a kurta farkú malacon is túl lakott. Egy szép napon így szólt: Édesapám, de rohadt messze lakunk mi mindentől !

No, a barátom családja még a kis királylányon is túl lakik egy-két napi járóföldre. Pontosítva Iasi és Vaslui között félúton, Romániában, Ukrajna mellett. Gondoltuk, a Népligetből indulunk, aztán majd lesz valahogy. Tehát felpakolva 3 sporttáskával, egy szatyorban a nászajándék párnákkal(még jó, hogy nem ágytakarót varrtam) és egy szatyornyi enni-innivalóval elindultunk. A Népligetben kiderült, hogy a buszunk ma nem megy, szaladgáltunk a mázsányi motyóval fel-le, mire találtunk egy mikrobuszt, ami elvitt minket Kolozsvárig. Gondoltam, nem viszünk jégakkut, hanem lefagyasztom az üdítőket. A buszon elővettem egy kis üveg jeges teát, persze, kockára volt fagyva. Először betettem a tarkómhoz, aztán a blúzom alá. Párom kérdezte : Rosszul vagy ? Mondtam, nem, csak szomjas :)) Még 20 óra múlva is volt jeges darabka az üvegben. 6 óra alatt értünk Kolozsvárra.
2. fejezet Kolozsvár-Iasi
Persze, okos barátom nem váltott pénzt itthon, majd a Népligetben, de ott nem volt idő, ott álltunk Cluj közepén egy rakás forinttal, este 7-kor. A vonat csak fél 10-re volt kiírva, tehát ő futkosott pénzt váltani, én őriztem a cuccot. Persze, állva, mert a pályaudvaron nincs pad, csak a vonatoknál, de oda nem lehet bemenni, csak jeggyel. (Gondoltam én. Persze, be lehet menni, de a sok cuccal nem tudtam volna átmenni az aluljárón két lépcsősoron.) 8 órára lett pénz, aztán sorban álltunk jegyért, és kiderült, nincs helyjegy, mert másfélszer annyi jegyet adnak el, mint amennyi hely van. Csak 1 helyet találtunk, így a tíz órás úton felváltva ültünk.
A képen a vonat hátsó ajtaja van. Igen, jól látjátok, félig nyitva, bárki nyugodtan kieshet. Az ajtók a vagonok között 30 másodpercre vannak állítva, így leteszed a csomagokat, megnyomod a gombot, felveszed a csomagokat, elindulsz, az ajtó záródik, és simán odacsuk. Gondolom, ezért rángatták szét a népek :((
Egy órát késtünk, a csatlakozás elment, a következő vonatra 6 órát kellett volna várni. Egész úton nem voltam vécén, gondoltam, majd a pályaudvaron. Befizettem az 1 lei-t, majd bementem. Aztán hanyatt estem, amikor megláttam a török vécét egy lyukkal, és két lábnyommal. Közel 20 órás út után erre nem voltam felkészülve lelkileg. Pláne, amikor Marius közölte, hogy otthon is ilyen van. Néztem, mikor megy vissza vonat, de csak este 6-kor, így ezzel sem voltam kisegítve. Szerencsére találtunk egy Mekit, így egy darabig megoldódott a problémám.
A következő egy órás utat taxival, mikrobusszal és lovas kocsival oldottuk meg. De legalább megérkeztünk :))
3. fejezet Iasi-Rebricea-Negresti-Vaslui
Szerencsére a lovaskocsi a házig vitt, így a remek utakkal csak később kellett megismerkednem. Otthon nagy volt az öröm, hogy a fiuk hazajött három év után, aztán közölték, hogy apuka lebontotta a pottyantós kerti vécét, újat meg még nem volt ideje építeni. Még szerencse, hogy tudta, hogy jövünk, ráadásul a lánya megy július végén Olaszországból. Szerintem ő is el lesz ragadtatva :(( Kérdeztem, akkor hová menjek, ha mennem kéne ? Mutatták, ott a kukorica. Persze, az jobb mint a budi, van mibe kapaszkodni. (Juhizs, ez is van olyan jó, mint a béka, nem?)
A ház vályog, azt hittem, tényleg hűvös lesz bent, de csak 10-20 legyet találtam, hűvöset nem, sajnos ott is ilyen borzasztó meleg volt. A ház belmagassága a konyhában kb 160 cm volt, úgy éreztem magam, mint Hófehérke a törpéknél.
Ebédre kaptunk kecskesajtot, tojást, ezt-azt, aztán értünk jött a szomszéd, és elvitt minket fürdeni a lánya szép új, most épülő házába.

Másnap beutaztunk Iasiba. Út közben igazi, naturális csíktechnikában gyönyörködhettem :)) Gyönyörű ortodox templomokkal van tele az egész város, szinte minden sarkon találtunk egyet.







Persze, muszáj volt vásárolnom néhány apróságot. Vettem 150 m szatén szalagot különböző színekben, és némi dekorszalagot.



Szerencsére a mamának több testvére is lakik a városban, ahol kényelmesen lehetett aludni, majd a következő nap mentünk Negrestibe, ahol Marius személyi igazolványát kellett intéznünk. Némi rásegítéssel a két hetes várakozás pár órára csökkent, így délután összecsomagoltunk, és hazaindultunk Vaslui-n keresztül. Mindenképpen Csíkszeredán keresztül akartam hazajönni, hogy végre megismerkedhessek Katafolttal. Felhívtam telefonon, hogy fél 7-re érünk oda hozzá, jöjjön ki a pályaudvarra. Amilyen tündér, nem csak csatlakozást nézett nekünk interneten, hanem le is foglalta a helyet egy minibuszra, ami 8-kor indult.

4. fejezet Vaslui-Csíkszereda
Vonattal mentünk, helyjeggyel, kényelmesen utaztunk hét és fél órát, aztán végre megérkeztünk Csíkszeredára. Jó volt nappal utazni, így a fél Kárpátokat oda, a másik félét pedig vissza tudtam megnézni. A táj egyszerűen csodás, jó volna egyszer csak ott a környéken barangolni, és körülnézni a szebbnél szebb falvakban.
Kata a pályaudvaron várt minket, és gyorsan hazavitt magához. Kaptunk mindent, enni-inni, még útravalót is csomagolt :)) Kaptam egy gyönyörű, fekete-rózsaszín táskát, amit én választhattam ki a sok-sok szebbnél-szebb táskája közül.
Aztán taxival visszavitt minket a buszhoz, és megvárta, hogy tényleg van-e helyünk. Sajnos, csak másfél óránk volt egymásra, de egy nagyon kedves, vendégszerető lányt ismertem meg. Kata, itt is köszönöm a kedvességed és az ajándékot, mindkettő nagyon jól esett!

Ilyen szépséges táskát kaptam ! A hátulján látszik, milyen klassz a tűzése.










5. fejezet Csíkszereda-Budapest

Hazafelé mikrobusszal jöttünk, és bár gyorsabb, mint a vonat, így is 9 órás út volt. A táj lenyűgözött, és érdekes volt, hogy az út szélén többszáz méter hosszan kézműves boltocskák álltak, este 10-kor még mindig nyitva. Jó lett volna megállni, és elkölteni a maradék pénzt. Talán majd legközelebb. És már most megfogadtam, bár nagyon szép Iasi is, legközelebb csak Hargitáig megyek, és ott megvárom a párom családlátogatását.