Rendszeres olvasók

2009. július 30., csütörtök

Rendhagyó utinapló Romániából

1. fejezet-Indulás- Budapest-Kolozsvár
Az egyszeri királylány túl lakott az Óperenciás tengeren, túl az Üveghegyen, sőt még a kurta farkú malacon is túl lakott. Egy szép napon így szólt: Édesapám, de rohadt messze lakunk mi mindentől !
No, a barátom családja még a kis királylányon is túl lakik egy-két napi járóföldre. Pontosítva Iasi és Vaslui között félúton, Romániában, Ukrajna mellett. Gondoltuk, a Népligetből indulunk, aztán majd lesz valahogy. Tehát felpakolva 3 sporttáskával, egy szatyorban a nászajándék párnákkal(még jó, hogy nem ágytakarót varrtam) és egy szatyornyi enni-innivalóval elindultunk. A Népligetben kiderült, hogy a buszunk ma nem megy, szaladgáltunk a mázsányi motyóval fel-le, mire találtunk egy mikrobuszt, ami elvitt minket Kolozsvárig. Gondoltam, nem viszünk jégakkut, hanem lefagyasztom az üdítőket. A buszon elővettem egy kis üveg jeges teát, persze, kockára volt fagyva. Először betettem a tarkómhoz, aztán a blúzom alá. Párom kérdezte : Rosszul vagy ? Mondtam, nem, csak szomjas :)) Még 20 óra múlva is volt jeges darabka az üvegben. 6 óra alatt értünk Kolozsvárra.
2. fejezet Kolozsvár-Iasi
Persze, okos barátom nem váltott pénzt itthon, majd a Népligetben, de ott nem volt idő, ott álltunk Cluj közepén egy rakás forinttal, este 7-kor. A vonat csak fél 10-re volt kiírva, tehát ő futkosott pénzt váltani, én őriztem a cuccot. Persze, állva, mert a pályaudvaron nincs pad, csak a vonatoknál, de oda nem lehet bemenni, csak jeggyel. (Gondoltam én. Persze, be lehet menni, de a sok cuccal nem tudtam volna átmenni az aluljárón két lépcsősoron.) 8 órára lett pénz, aztán sorban álltunk jegyért, és kiderült, nincs helyjegy, mert másfélszer annyi jegyet adnak el, mint amennyi hely van. Csak 1 helyet találtunk, így a tíz órás úton felváltva ültünk.
A képen a vonat hátsó ajtaja van. Igen, jól látjátok, félig nyitva, bárki nyugodtan kieshet. Az ajtók a vagonok között 30 másodpercre vannak állítva, így leteszed a csomagokat, megnyomod a gombot, felveszed a csomagokat, elindulsz, az ajtó záródik, és simán odacsuk. Gondolom, ezért rángatták szét a népek :((
Egy órát késtünk, a csatlakozás elment, a következő vonatra 6 órát kellett volna várni. Egész úton nem voltam vécén, gondoltam, majd a pályaudvaron. Befizettem az 1 lei-t, majd bementem. Aztán hanyatt estem, amikor megláttam a török vécét egy lyukkal, és két lábnyommal. Közel 20 órás út után erre nem voltam felkészülve lelkileg. Pláne, amikor Marius közölte, hogy otthon is ilyen van. Néztem, mikor megy vissza vonat, de csak este 6-kor, így ezzel sem voltam kisegítve. Szerencsére találtunk egy Mekit, így egy darabig megoldódott a problémám.
A következő egy órás utat taxival, mikrobusszal és lovas kocsival oldottuk meg. De legalább megérkeztünk :))
3. fejezet Iasi-Rebricea-Negresti-Vaslui
Szerencsére a lovaskocsi a házig vitt, így a remek utakkal csak később kellett megismerkednem. Otthon nagy volt az öröm, hogy a fiuk hazajött három év után, aztán közölték, hogy apuka lebontotta a pottyantós kerti vécét, újat meg még nem volt ideje építeni. Még szerencse, hogy tudta, hogy jövünk, ráadásul a lánya megy július végén Olaszországból. Szerintem ő is el lesz ragadtatva :(( Kérdeztem, akkor hová menjek, ha mennem kéne ? Mutatták, ott a kukorica. Persze, az jobb mint a budi, van mibe kapaszkodni. (Juhizs, ez is van olyan jó, mint a béka, nem?)
A ház vályog, azt hittem, tényleg hűvös lesz bent, de csak 10-20 legyet találtam, hűvöset nem, sajnos ott is ilyen borzasztó meleg volt. A ház belmagassága a konyhában kb 160 cm volt, úgy éreztem magam, mint Hófehérke a törpéknél.
Ebédre kaptunk kecskesajtot, tojást, ezt-azt, aztán értünk jött a szomszéd, és elvitt minket fürdeni a lánya szép új, most épülő házába.

Másnap beutaztunk Iasiba. Út közben igazi, naturális csíktechnikában gyönyörködhettem :)) Gyönyörű ortodox templomokkal van tele az egész város, szinte minden sarkon találtunk egyet.







Persze, muszáj volt vásárolnom néhány apróságot. Vettem 150 m szatén szalagot különböző színekben, és némi dekorszalagot.



Szerencsére a mamának több testvére is lakik a városban, ahol kényelmesen lehetett aludni, majd a következő nap mentünk Negrestibe, ahol Marius személyi igazolványát kellett intéznünk. Némi rásegítéssel a két hetes várakozás pár órára csökkent, így délután összecsomagoltunk, és hazaindultunk Vaslui-n keresztül. Mindenképpen Csíkszeredán keresztül akartam hazajönni, hogy végre megismerkedhessek Katafolttal. Felhívtam telefonon, hogy fél 7-re érünk oda hozzá, jöjjön ki a pályaudvarra. Amilyen tündér, nem csak csatlakozást nézett nekünk interneten, hanem le is foglalta a helyet egy minibuszra, ami 8-kor indult.

4. fejezet Vaslui-Csíkszereda
Vonattal mentünk, helyjeggyel, kényelmesen utaztunk hét és fél órát, aztán végre megérkeztünk Csíkszeredára. Jó volt nappal utazni, így a fél Kárpátokat oda, a másik félét pedig vissza tudtam megnézni. A táj egyszerűen csodás, jó volna egyszer csak ott a környéken barangolni, és körülnézni a szebbnél szebb falvakban.
Kata a pályaudvaron várt minket, és gyorsan hazavitt magához. Kaptunk mindent, enni-inni, még útravalót is csomagolt :)) Kaptam egy gyönyörű, fekete-rózsaszín táskát, amit én választhattam ki a sok-sok szebbnél-szebb táskája közül.
Aztán taxival visszavitt minket a buszhoz, és megvárta, hogy tényleg van-e helyünk. Sajnos, csak másfél óránk volt egymásra, de egy nagyon kedves, vendégszerető lányt ismertem meg. Kata, itt is köszönöm a kedvességed és az ajándékot, mindkettő nagyon jól esett!

Ilyen szépséges táskát kaptam ! A hátulján látszik, milyen klassz a tűzése.










5. fejezet Csíkszereda-Budapest

Hazafelé mikrobusszal jöttünk, és bár gyorsabb, mint a vonat, így is 9 órás út volt. A táj lenyűgözött, és érdekes volt, hogy az út szélén többszáz méter hosszan kézműves boltocskák álltak, este 10-kor még mindig nyitva. Jó lett volna megállni, és elkölteni a maradék pénzt. Talán majd legközelebb. És már most megfogadtam, bár nagyon szép Iasi is, legközelebb csak Hargitáig megyek, és ott megvárom a párom családlátogatását.

2009. július 27., hétfő

Tutorialok

Megjöttem a nyaralásból, képes beszámolót majd kaptok a hét végén, mert csak akkor tudok képeket feltölteni. Még egy pár napot itthon töltök, rám fér a regenerálás :)) A hátam már belyukadt a varrógép előtt, ezért molyoltam egy kicsit a gépnél, és feltöltöttem az oldalsávba az összes tutorialt és trükköt, ami idáig szerepelt a blogomban.
Sok szeretettel Nektek, használjátok bátran !

2009. július 20., hétfő

Trükk a tervezéshez

Márta néni gyönyörű csillagos takarója kapcsán jutott az eszembe egy hasznos trükk. Olyan képeknél, ahol csak a végén látszik, hogy mit csináltunk, nagyon nehéz a színeket összehozni. Papíron megtervezhetjük a mintát, de az anyagokkal bajban lehetünk. Ilyen minták a bargello, vagy a tesszeláció (példa rá itt), itt a blokkokban a színek egymásba lógnak.






Ilyenkor le szoktam vágni a felhasználandó anyagok széléből egy 2 cm-es csíkot, azt apró négyzetekre vágom, ide-oda rakosgatom egy papírlapon, és ha tetszik, amit látok, akkor a pici négyzeteket felragasztom. Varrás közben ebből puskázok, hogy a blokkokban melyik színt melyikkel kell összevarrni. Így a végén kevesebb a meglepetés :))











Ezen a képen a Ménfőcsanakon tervezett bargellok láthatóak.
Persze itt a csíkokat egyben ragasztom fel és utána vágom, tologatom, majd ha tetszik, újra felragasztom. Így a szükséges anyagokat is sokkal könnyebb kiszámolni. Sajnos, a képek minősége csapnivaló, mert papírképről fotóztam :((



2009. július 19., vasárnap

Neszesszerből tolltartó-variációk egy témára

Variáltam egy kicsit, már megint ! Nagyon szeretem ezt a behajtós technikát, villámgyors bármitartót lehet így csinálni, azonban nekem kissé doboz-szerű. Bár ez is jó tolltartónak, mégis azon agyaltam, hogyan lehetne az eredeti fazon "oldalán" a cipzár. Persze, a megoldás egyszerű, máshol kell "befogni" az anyagot :))
Luxquilt oldalán teljes tutorialt is talál az, aki esetleg még nem varrt ilyet.
Gondolom, nem én találtam fel a spanyol viaszt, de azért megmutatom a különbséget :

Így fogom össze, és hajtom be az eredeti fazont . Itt a cipzár középen van a tetején, a plusz anyag a cipzár két oldalán van bedugva.




Itt pedig a cipzár felül van, a cucc alján és a tetején hajtom be. Persze, elég macerás a cipzárt behúzni a többi réteg közé, és nem túl egyszerű levarrni, ki sem mertem számolni, szegény varrógépemnek hány réteget kell átvarrnia.


Így néz ki, mielőtt eltisztáznám, és kifordítanám.






És így néznek ki tömegesen :))







És itt látszik a különbség, hogy melyik oldalon van a cipzár. Mindkét darab alapja 20*25 cm-es szendvics. A felsőnél a 20cm-es oldalon, az alsónál pedig a 25 cm-es oldalon van a cippzár.
És bár Kicsikató szólt, hogy ne variáljunk a Picasaban a blogger képekkel, én csak kitöröltem néhány duplikátot, így csak a webalbumból tudtam visszatölteni a képeket, így sajnos nem nagyíthatók :((

2009. július 17., péntek

A ló népe

Unokahúgom keresztlánya 6 éves, és erre az alkalomra a keresztanyája egy lovas párnával szerette volna meglepni. Nem is értem, mostanában minden gyerek a lóért van oda, sehol egy maci, cica, mókus, vagy bármi egyéb, csak a ló. Én biztosan frászt kapnék a gyerek helyében, ha egy ekkora lófej nézne rám minden nap az ágyból. Amikor a párnáért jött, kérdeztem, hogy és mit kap még a kölök ? Persze, egy kis apróságot kap még, ceruzát, csokit, ilyesmit. Kérdem én : És miben adod oda, vettél már ló mintás ajándékzacsit is ?
No persze, azt nem. Mondom, főzz egy kávét, mire megiszod, összedobok egy szatyorkát. Kétkedve nézett, de ez a szatyor tényleg 10 perc alatt kész. Persze, igazi ajándékos szatyor, nem lehet benne 2 kg krumplit vinni :))




Az elő- és hátlapból kiszabtam 1-1 25*30 cm-es darabot, a két alsó sarkából levágtam 2*2 cm-es négyzetet. Ugyanekkora a bélés is.




A két füle kb 35cm hosszú, 4 cm széles anyagból van, egyszerűen négybe hajtva.






A két fület rátűzöm a két külső oldalra, ráteszem a bélést szín-színre fordítva, és levarrom a tetején. Szétnyitom, színt színére rakva a bélés aljától indulva teljesen körbevarrom, a sarkokon egyszerűen befordulok, az alján egy tenyérnyi darabon nyitva hagyom. Anélkül, hogy kivenném a gép alól, bevarrom a négy sarkat. Mivel elég hosszú az anyag, simán befér a gép alá.


Csak ezek után veszem ki, kifordítom, géppel bevarrom a bélés alját, és körbevarrom a tetején. És tényleg 10 perc alatt kész :))







Persze, nem ez volt az első ilyen darabom :))

2009. július 16., csütörtök

Tortúra

Tissynél jelentkeztem PIF játékra, még hónapokkal ezelőtt. Áprilisban írt, hogy elindult a csomagom, de Amerika messze van, várjak türelemmel. Közben többször kérdezte, hogy megjött-e az ajándék ? Persze, nem jött meg :(( Aztán június végén írtam neki, hogy szerintem már hiába várom.
Küldött egy email-t, amit a férje kapott az amerikai postától, amikor kereste a csomagot : A magyar posta ferihegyi kirendeltsége közli, hogy sem kiszállítást, sem értesítést nem vállal, amíg tart a sztrájk. Mondom, milyen szrájk ? Felhívtam Ferihegyet, semmilyen szrájkról nem tudnak, az utolsó áprilisban volt. A csomagról sem tudnak semmit, hívjam a csepeli elosztót, a számát találjam ki, nem tudják megadni.
Hívtam Csepelt (Kitaláltam a számot!), nem ők az illetékesek, hívjam a Táblás utcát, de legalább a számot megadták. Hívtam azokat is. Mondjak nekik csomag számot. (Mondjuk, ez logikus) Emailben megkérdeztem, és megkaptam a számot, újra hívtam a Táblás utcát. Ők nem találják, hívjam az Orczy téri elosztót, hozzájuk tartozik Pestlőrinc.
Azokat is hívtam, kérdezték, hogy eddig nem hiányzott a csomagom ? Ezt még márciusban adták fel. Megnézték a gépükben, Amerikából elindult márciusban, de nem lépett be Európába. Amikor rákérdeztem, hogy akkor Ferihegy miért írta, hogy a sztrájk miatt nem hozza ki, csak a vállukat vonogatták(gondolom), biztosan egy generál értesítő volt, higgyem el, hogy még Amerikában veszett el a csomagom.
Szegény Tissy, most még ő is fut egy-két kört, de valószínűleg keresztet vethetek rá :((
Azt hiszem, ez volt az utolsó nemzetközi próbálkozásom, olyan rossz többeknek a tapasztalata, nem szeretnék még egyszer belefutni egy ilyen bosszúságba.

2009. július 14., kedd

Júliusi UFO-k és némi áru

A maradék színes anyagmintából varrtam két párnát magamnak a takaró mellé.
Készült még két párna nászajándéknak, most mi megyünk esküvőre, a párom unokahúga megy férjhez. Neki varrtam még a maradék anyagból két neszesszert is, mert abból sosem elég :))
És varrtam némi árut augusztus 20-ra egy vásárba, egy ládányi tolltartót, és egy csomó kulcstartót. Látjátok, ezért van nekem ennyi szemetem az asztalom alatt :))

2009. július 13., hétfő

Hasznos holmik 2.

Nagyon köszönöm azoknak, akik megosztották velem a kis házi praktikáikat, egészen jópofa dolgokat kaptam ! Íme, egy kis összefoglaló :
Gabiczától pizzatüskéből orsótartó
(Nekem ez tetszett a legjobban !)
(Ő a tavaszi csíkosat kérte, aminek örülök, mert így mind a két csíkos "kakukk tojás" elkelt :)) )


Farkas Zsuzsától cérna, gyöngy, orsótartó, fakanálból körmölő

(Zsuzsáé lesz a narancssárga mintás a jobb szélén)



CsákniR-tól nagy cérnához szálvezető, és zöldségvágóból tömőfa
(Ez is remek ötlet, nagyon jót nevettem rajta!)
(Katié a kávés-csészés)


Kaokától kupakból, és a kupak alatti gyűrűből tűpárna, díszgomb, orsótartó

(Kaokáé az almás-macis)



Agibo-tól angol papírtechnikához maszkoló szalag
(Ő az zöld csíkost választotta)



A képtárban megtekinthető az összes beérkezett holmi, egy kis leírással, vagy linkkel. Hát, lányok, nagyon leleményesek vagytok !
És mivel nem ígértem, hogy sorsolok, és sajnos elég kevés pályamű érkezett, így MINDENKI választhat magának egy tolltartót !
Gondolom, mindenkivel találkozok még az idei évben vagy táborban, vagy KáVén, vagy esetleg az országoson, így mindenkinek személyesen adnám oda. Persze, ha valamelyikőtök sehová sem jön, annak szívesen elküldöm postán !
És persze a gyűjtögetés nem áll le, ha van jó ötletetek, kérlek osszátok meg velünk is !

2009. július 2., csütörtök

Takarítás, nevetgélés

A varrósarkom asztala közvetlenül a fal felé néz, két oldalán is fal van, így szabás közben a hulladékot egyszerűen ledobom az asztal mellé. Aztán, amikor eléri az asztal szintjét, akkor kiszedem, és kidobom. Ez így persze túl egyszerű lenne, hiszen az asztalról menet közben mindenféle beleesik ebbe a kupacba, így kidobás előtt át kell válogatnom. Íme az eredmény : három nagy kukazsák szemét.




Aztán egy karácsonyi macikás "édes otthon" dekoráció, cérna, orsó, olló, varrásbontó, némi használható anyag, két cippzár, egy orvosi lelet, és egy vekkeróra.
No, ezeket mentettem vissza :))