No, ilyet sem mutattam még-az én személyes disznóólam

Mint már néhány bejegyzéssel ezelőtt is mutattam, áldatlan állapotok uralkodnak nálam. Akkor az erkélyt próbáltam gatyába rázni, ez kép napi munka árán sikerült is. Most már ki tudok menni, és ki tudok teregetni. Ehhez három banános láda bútorszövet és egy láda polár anyag költözött a pincébe, néhány zsák a kukában landolt, némi anyagot pedig elosztogattam. Most Colette után szabadon megmutatom a qpi többi részét :
A lakás többi része még mindig katasztrófa-sújtott övezet. Ez az étkező asztalunk, ám a család csak karácsony környékén élvezheti, ezt kapják ajándékba :)) Szépen, ülve kulturáltan lehet étkezni kb 1 hónapig, aztán a többi 11 hónapban a varrógép és társai veszik birtokba.




Ez a régi telefonos asztalom, ez van mögöttem balra, ha varrok. Az alsó polcán még a telefonkönyv van, ki tudja, mikor túrja ki egy kupac anyag :)) A tetején hegyekben az aktuális varrnivaló, és a ragasztófátyol, amit a pénztárcáknál használok.

Mögöttem jobbra két Ikeás műanyag szennyestartó van, 4-4 fiókkal, tele angol anyagokkal, szín és fajta szerint, a tetején pedig egy rahedli egyéb, amiből a pénztárcák és bankkártya-tartók készülnek. Persze, ha csak egy nagyobb munkán dolgozok, akkor nem uralkodik el ennyire a káosz, de egy-egy új darabnál nem bírom ki, hogy ne próbáljam meg legalább harmincféle változatban. És mennyivel egyszerűbb mindent magam mögé hajintani, mint visszatenni a helyére.

Ez pedig az ágyam melletti könyvespolc, tele dobozokkal, könyvekkel, újságokkal. Itt tartom a cipzárakat, szalagokat, csipkéket, szalvétákat, ragasztót, és a többi csetreszt. Az alsó polcon látható drapp boríték pedig a Kecskeméten bemutatott munkámat rejti. Bár már egy hónapja visszajött, még mindig nem szedtem ki a csomagolásból.
Mint látható, ezért szeretnék egy nagyobb lakást, egy saját rumliszobával.