Nem ér a nevem

Megint elért egy lánc-bigyó, pedig titokban reméltem, hogy valami csodás véletlen folytán most megúszom. Nem szeretem ezeket a kötelező köröket. Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azok tudják, hogy alapvetően kreatív dolgokról írok.
Zöldfülű blogolóként kínnal-keservvel még megírtam, összeszedtem, belinkeltem, továbbadtam. Aztán csak megírtam, de nem adtam tovább. Még később sunnyogva kikerültem a kérdést, és elengedtem a fülem mellett. És most nyíltan vállalom, hogy nincs kedvem hét triviális marhaságot írni magamról. Sőt, nem igazán érdekel az sem, hogy a több száz kilométerre élő virtuális blogbarátnőm hány cukorral issza a kávéját, és egyáltalán kávézik-e ? Majd a személyes találkozásnál ez úgyis kiderül :)) És az sem izgat fel, hogy álmaiban vágyik-e családi házra ? Az persze érdekelni fog, ha megvette álmai házát, és megosztja velünk a költözés örömét, izgalmát, nehézségeit. Szóval : Ezt most kihagyom, és valószínűleg az összes ilyen tipusú kérdésre sem fogok reagálni. Remélem, senkit sem bántok meg ezzel. Szerintem ti is jobban jártok, ha inkább maradok a kaptafámnál :)) Persze, minden egyéb, kreatív és önkéntes játékban teljes mellbedobással benne vagyok !