Elizanikó kérdésére mutatok két megoldást :Ez volt az első táskám, még a Textilmúzeumban tanultam, közel 10 éve. A cipzárja külön van bevarrva két anyag közé, majd az a két oldalán összevarrva, és beillesztve. Az első képen kiforgatva, a másodikon pedig használat közben látható. Az anyagát Juhizzsal szoktuk emlegetni, ha szóba kerül a turis vásárlás. A mintás anyag eredetileg egy miniatűr selyem szoknya volt, a piacon túrtam. Amikor fizetni mentem, az eladó méla undorral közölte : Ez nem az ön mérete ! Gondoltam, hülyének nézhet, de vaknak vajon miért ?
Körülbelül egy tíz éves gyerekre lett volna jó. Mondtam neki, nem baj, hogy nem jó rám, mert össze fogom vágni sok pici darabra. Na, akkor már úgy nézett rá, mint egy kék lóra. Aztán egy hét múlva visszamentem, és megmutattam neki, hogy tényleg szétvágtam pici darabokra :)) Azóta el szokta nekem tenni a szép, de pecsétes, vagy szakadt darabokat.
A másik az úgynevezett békaszájú táska. Az az érdekessége, hogy a cipzár keresztben van benne, így egyáltalán nem lehet hozzáférni, ha vállon van. Ezt egy nagyon kedves Kaleidoszkóp-os barátnémtól tanultam. Ez volt a minta darabom, aztán már nagyítva varrtam, körülbelül az 50.-nél hagytam abba. A fotók sajnos elég silányak, de este fotóztam, és a lakásban egyébként is elég sötét van mostanában.
